Az 1848/49-es Szabadságharc gyermek hősei
„Ha a kardot megbírja, jó huszár lesz belőle!”
Összeállította Dr. Diószegi Gábor
Petőfi, Vasvári, Irinyi, Jókai. Talán a legismertebb nevek a márciusi ifjak közül, kiknek történeteit, hőstetteit mind ismerjük. Március 15.-ének története már az iskolások előtt is, de mi a helyzet a még fiatalabb hőseinkkel? Koroknay Dániel az 1848/49-es szabadságharc és forradalom legismertebb diáktüzére, egy tizenéves, aki hatalmas szolgálatot tett a szabadságharc ügyének.
A „Kisdobos”
2022-ben már 188 éve, hogy megszületett Koroknay Dániel. Az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc gyerekhőseinek élettörténeteit ma méltatlanul kevesen ismerik, pedig e bátor tizenévesek a legnagyobb áldozatot hozták a Hazának. Az életüket adták gyerekként!
Elsőként annak a „kisdobos”-nak állítsunk emléket, aki talán a legismertebb Hőse, (igen, írjuk így: HŐSE) a még gyerekekből álló seregnek.
Koroknay Dániel még nem volt 15 éves, amikor 1848 őszén a harcoló honvédek, nemzetőrök csapatába állt. Fiatal kora miatt védték őt a honvédek, így csupán egy dobot adtak neki, aki azt lelkesen használta is.
A bodrogkeresztúri csata ágyúinak morajlását 1849 telén a közeli Mádon is hallották az ottélők. Amikor a falut megszállva tartó osztrák csapatok futásnak eredtek, már mindenki sejtette, hogy Klapka György serege megverte az ellenséget. Hamarosan megérkeztek a honvéd csapatok Mádra, a falu pedig ünnepelte a hősöket. Amikor pedig hírül adták, hogy Hegymeghy Samu főhadnagyot megoperálta az ezredorvos -aki három-négy golyót kapott az ütközetben -, és életben maradt, a falusiak fáklyákkal vonultak a háza felé. Talán ezen a napon határozta el Koroknay Dániel, a csapat dobosa, mindenképpen ő is katona lesz!
Kép: wikipedia
A református egyház anyakönyve szerint 1834. január 2-án született Mádon, majd 1848 őszén, kora telén kisdobos lett. A szülőfaluja közelében, Bodrogkeresztúron megvívott egyik első csatáját így rekonstruálta életrajz írója, Rakó József:
„Január 22-én csapott össze a két sereg. Bodrogkeresztúron tombolt a legvéresebb csata. Az ellenfél befészkelte magát a faluba, s kétszer annyian voltak, mint a honvédek. Karsa Ferenc – ekkor még őrmester – az egyik utcai rohamosztagot vezette. Ők a pincesor felől törtek be. A másik oldalról rohanó honvéd csapat parancsnoka Hegymeghy Samu főhadnagy volt. Ő is mádi születésű. Ablakokból, padlásokról zúdult rájuk az irtózatos sortűz. Hegymeghy négy golyótól találva vágódott el. Falujától pár kilométerre vérzett szülőföldjéért. A rohamra buzdító dob ekkor még tovább pergett. Egy mádi gyerek kezében voltak a dobverők.”
Rakó József, Bona Gábor kutatásai nyomán írja, hogy a magyar honvédsereg századosi-kapitányi állományának 50,6%-a 16-29 éves, s a 16-19 év közöttiek száma 62 volt. Ugyan a honvédseregbe csak a 18. életévét betöltöttek jelentkezhettek, illetőleg ettől az életévtől kötelezték a fiatalokat katonai szolgálatra, mégis voltak ennél jóval fiatalabbak is: közvitézek, altisztek, hadfiak (kadétok), hadnagyok és kapitányok, századosok is. Gyakran előfordult, hogy a jelentkezők hazudtak életkorukat illetően, illetve hogy a toborzók-sorozók során eltekintettek az előírásoktól.
Koroknay Dániel a Korotnoki nagyszülők és a Koroknay szülők áldásával indult el Tokajba (a család eredetileg a Korotnoky nevet használta, később magyarosították Koroknayra magukat), márciusig ugyanis ott állomásozott Harsay Ferenc százados, az ötödik hadtest 6 fontos lövegeinek parancsnoka, aki örömmel fogadta az éles eszű, ügyes fiúkat, hiszen ők gyorsan megtanulták a lövegek célzási számításait, illetve beállítását – amire az ütközetekben csupán másodpercnyi idő jutott.
Az ifjú katona első nagy ütközete a hatvani volt, amelyben az ötödik üteg olyan hősiesen harcolt, hogy mindenki megkapta a vörös sapka kitüntetést (Damjanich vörösipkásaihoz tartozhattak!). Harsay százados a 3. osztályú érdemjel kitüntetést kapta, Koroknay Dániel pedig főtüzér lett, 15 évesen!
Az ötödik gyalogütegről legközelebb már csak a tápióbicskei és az isaszegi csata után kapunk hírt, mikor a honvédsereg Vác visszafoglalására vonult fel.
Az osztrákok katonákkal zsúfolt gőzhajókat indítottak Vác irányába, ám két hajót a parti ütegek visszafordulásra kényszerítettek. Azonban mint Tragor Ignác, Vác krónikása írja, „a Kisduna ágon egy másik gőzhajó is föltűnt. (…) Harsay százados, a honvédek parti ütegének parancsnoka az első lövéssel megfordulásra bírta a hajót. Még egy másik lövést is tett. A golyó útját hosszú porvonal jelezte, amint a sziget talaját végigsodorta. Végül belevágódott a hajó oldalába”.
Másnap a honvédseregek visszafoglalták Vácot, majd áprilisban hatalmas csaták vártak Koroknay Dániel ütegére: ott voltak a Komárom felszabadításáért vívott ütközetekben, illetve a véres ácsi csatában, amely után rövid pihenőt kaptak a honvédek. (Életrajzírója szerint a fiú ekkor egy jólelkű ácsi családhoz került).
Május 2-án a sereg elindult Győr irányába, ám az úton a fiatal főágyús annyira rosszul lett, hogy az ezredorvos azonnali elszállítását rendelte el a komáromi kórházba. Harsay százados engedélyt kapott, hogy ő vihesse vissza haldokló tüzérét, de a fiú állapota kritikus lett, így végül Ácsott kellett megállniuk. A kolerában megbetegedett fiút az a család ápolta, ahol korábban a szállása is volt. (Egy másik forrás szerint viszont halálos golyólövést is kapott.)
Itt hunyt el tragikusan fiatalon, és a gyermek főágyúst az ácsi család saját halottaihoz közel temette el, és még sokáig gondozták nyughelyét. Pedig sokat kockáztattak: több mint egy évtizedig járták a falut a császári besúgók, hogy tetten érjék a fiú sírjának gondozóit.
Forrás: www.itelet-pazmany.blog.hu
A Szabadságharc kisdobosa szobor
Az alkotást az 1901-ben épült elemi és polgári, 1948-tól Dózsa György Általános Iskola U-alakú udvarán állították fel 1950. március 15-én. A talapzaton álló kb. 110 cm-es bronz 1848-as kisdobos alakját László Péter szobrászművész készítette.
Később a kisdobos szobra lebontásra került és 1970-ben a zuglói Munkácsy Mihály Általános Iskola, mint jogutód a kisdobos szobrát áthozta és újra felállította az iskola udvarán. Ott áll mai napig. A szobornak van egy másolata is, ami a Hadtörténeti Múzeum előterében található.
Forrás: Köztérkép
Varga Virág Szonja: „Ott áll majd a krónikákban neved, pesti ifjúság – 15-dik március 1848. „
