1848 Szeptember – V. Ferdinánd által horvát bánná, és a Magyar Királyság teljhatalmú katonai vezetőjévé kinevezett Josip Jellasics szeptemberi kiáltványában megfogalmazza, hogy minden magyar katonának alá kell vetnie magát a központi akaratnak és érvényt akart szerezni annak, hogy ő a Magyar Királyság katonai főparancsnoka. A délvidéken már a szerbek, oláhok harcot kezdeményeztek és a kialakulatlan magyar hadsereg, a frissiben jelentkező nemzetőrökkel kisebb-nagyobb összecsapások kerültek, amelyek váltakozó sikereket mutattak. Mindenki tudta, Jellasics rendet akar teremteni. A déli helyőrségek már a készülődéseket jelentették a miniszterelnök felé. Bármelyik pillanatban megtörténhetett a horvát seregek megindulása. Batthyány több ízben egyeztetett a kancelláriával, hogy a főparancsnok kinevezését a magyar országgyűlésnek is tudomásul kell vennie, addig azt nem ismerik el.
Wikipédia- Móga János Josip Jellasics
Jellasics támadása szeptember 11-én azzal kezdődött, hogy seregeivel átlépte a Drávát és elindult az ország belső részei felé. A kérdés csupán az volt, merre mennek, és milyen irányból tervezik Budát elfoglalni. Meg kellett szervezni a védekezést. Batthyány szeptember 14-én általános toborzást rendelt el. 23-án pedig kinevezi a honvéd sereg főparancsnokává Pándi Somát. Másnap Kossuth toborzó körútra indul az Alföldön egészen Szegedig. Óriási tömeg gyűlik össze, egyre többen csatlakoznak a sereghez.
Közben Jellasics egyre mélyebben nyomult be az országba, közelebb került Budához. Az előrenyomulás a Balaton déli részén történik- az irány Székesfehérvár. Az országból több térségéből ebbe a körzetbe rendelik a huszár és önkéntes seregeket, amelyek gyorsan érkeznek is.
Jellasics bevonul Székesfehérvárra. A magyar sereg tele van kiképzetlen, fegyvertelen, de hatalmas lelkesedéssel megáldott önkéntesekkel, nemzetőrökkel, és néhány külföldi olasz, német egységekkel. Móga János, aki addig császári és királyi altábornagy volt elvállalja, hogy irányítja a védekezést, a harcot és összehangolja az időközben megérkező egyéb magyar tevékenységét- ő lesz a Csata Fővezére. Kijelöli az ütközés helyét, amely Pákozd térsége lesz. Szeptember 28-án Batthyány megérkezik a táborba és szól a katonákhoz. Arra buzdítja az önkénteseket, hogy figyeljék, amit a parancsnokok mondanak, ne a hév vigye őket, hanem parancsra cselekedjenek, mert nagyon sok múlik ezen a csatán.
A többit tudjuk: Móga és alparancsnokai által vezetett frissen alakult magyar sereg több rohammal, a sorból való kitöréssel sötétedés után meghátrálásra készteti a híres és nagy tekintélyű Jellasics tábornokot, aki időt kér- tűzszünetet javasol- visszavonul Székesfehérvárra. Reggelre azonban a csapatával elindul Veszprém felé. És ekkor Móga és serege utánuk erednek és egészen az osztrák határig űzik a betolakodókat!!!! Megtörtént az új magyar sereg tűzkeresztsége- megalakult az önkéntesekből, nemzetőrökből, honvédekből, huszárokból a Magyar HONVÉDSÉG!
Jellasics seregének másik szárnya, akik még arra várakoztak mikor egyesülhetnek a fő sereggel,Pákozdtól nem messze helyezkedtek el. Egy idő után elindultak visszafelé- mivel nem találták Jellasicsékat. Őket Perczel Mór vezette sereg érte utol. A Sió egyik hídjánál találkoztak, amelyet felgyújtottak a horvátok, és ahol Csapó Vilmos őrnagy által vezetett tolnai nemzetőrök fogták körbe a horvátokat, majd nagy csatában hatalmas győzelmet arattak felettük, vezérőrnagyot is fogságba ejtettek.
Az ozorai csata hősei méltatlanul elfeledettek, pedig többszörös túlerővel szemben sikerült legyőzniük a regurális, képzett és felfegyverzett ellenséget!
A SZABADSÁGHARC MEGKEZDŐDÖTT!