Egressy (Galambos) Gábor nemzetőr, szabadságharcos, 1844-től a vándorszínészkedő Petőfi jó barátja. A szabadságharc idején 40 éves, színész. 1848 március 15-én ő adta elő a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt (sőt, néhány kutató szerint már a Nemzeti Múzeum lépcsőjén is).
A szabadságharc nemzetőre, aki elkísérte Kossuthot a népfelkelést szervező toborzóútján. Amikor a honvédelmi bizottmány által októberben reá ruházott szegedi kormánybiztosság az osztrák hadak előnyomulásával megszűnt, egy 500 főből álló guerilla-csapat vezére lett, melyet Miskolcon saját maga toborzott, és nemzetőr századosként (kapitány) vezette őket. Ezzel csatázott Kassa és Eperjes táján Hurbán és Schlick hadai ellen, miközben megsebesült. Ekkor a parancsnokságot egyik alantas tisztjére bízva, gyógyíttatása végett május elején Pestre ment. De már a hó végén Budavár bevételénél, mint önkéntes vett részt az ostromlókkal, Ákos fia oldalán. A budai vár bevétele után ismét tagja lett a Nemzeti Színháznak és június hónapban kétszer lépett föl és ezúttal utoljára Lignerolles Luizeban Givri szerepében.
Az oroszok bevonulásakor Petőfivel együtt Erdélybe ment Bem táborába, ahonnan a világosi fegyverletétel után Bemmel Törökországba menekült, halálos ítélettel sújtották. (Egressy sohasem bocsátotta meg, hogy Petőfit rávette, hogy júliusban menjen vele Bem táborába, hiszen ezt követően halt hősi halált Petőfi)
1851-ben amnesztiában részesült
(forrás: Wikipédia)
