Bauer Sándor
Budapesten, a Józsefvárosban született 1952. február 21-én, 4,5 évesen sokként élte át, mikor Kacsóh Pongrác úti lakásukat az 1956-os forradalom tűzharcában szétlőtték. A család Üllői út 167. szám alatti lakásának pincéjében ifjúsági klubot szervezett, ahol merész kijelentéseket tett a diktatúráról, s ismerőseit fegyveres ellenállásra ösztönözte. Az utolsó hónapokban sokat beszélgettek a csehszlovákiai bevonulásról, szerintük megszállás volt, nem pedig baráti segítségnyújtás. Eltökélte, hogy amíg teheti, küzdeni fog a zsarnokság és az elnyomók ellen.
Az elnyomó rendszer elleni tiltakozásul 1969. január 16-án önkéntes tűzhalált választó Jan Palach tette nagy hatással volt rá, így benne is megérett egy hasonló elhatározás. Az elhatározás, hogy ő is megtegye hirtelen jöhetett, mert előtte nem készült a halálra. Január 20-án délelőtt megírta végrendeletét és búcsúleveleket hagyott hátra ismerőseinek, szüleinek; vásznat csavart a testére, hogy az a benzint magába szívja, egy szatyrot telepakolt palackokkal, majd villamosra szállt és bement a Kálvin térre. Úgy gondolta, hogy déltájban a Nemzeti Múzeum kertje zsúfolásig tele lesz diákokkal, így sokan láthatják majd tettét. 1969. január 20-án egy óra után néhány perccel a Múzeumkertben elővette a táskájába rejtett benzines palackot, lelocsolta magát, majd egy gyufa segítségével felgyújtotta a ruházatát. Miközben teste lángolt, két kis nemzeti színű zászlót lobogtatott. Sokan eleinte azt hitték, filmforgatás lehet, ezért csak érdeklődve figyelték a történéseket, de miután a lángok 2-3 méter magasra csaptak, a közelben lévők – köztük egy katona és egy rendőr is – gyorsan közbeavatkoztak: el-gáncsolták az égve elrohanó Bauert, majd kabátjaikkal kezdték oltani, végül egy poroltóval sikerült befejezni. A katona, fotókat is készített a megégett, elégett ruházatában a földön ülő, de eszméleténél lévő Bauer Sándorról. A Múzeumkertben hamarosan 2-300 ember gyűlt össze, az ott tartózkodók közül egy orvostanhallgató, Bihari Sándor próbálta megmenteni az életét.
Mikor a szemtanúk kérdőre vonták, hogy miért tette, azt válaszolta, hogy hazaszeretetből, tiltakozásból az orosz megszállók ellen, illetve Jan Palachra is hivatkozott: „a cseh testvér is megtette”.
Bauer Sándort a testfelületének 85%-ára kiterjedő másod- és harmadfokú égési sérülésekkel szállították be a Központi Honvéd Kórház égési osztályára. A kórtermet rendőrök őrizték és csak szüleinek, illetve nagybátyjának engedték meg hogy látogassák. Kihallgatása naponta több órán keresztül folyt, a rendőrség elkobozta szüleinek és barátainak írt búcsúlevelét.
A sajtó a következőket írta az esetről: „Bauer Sándor 17 éves budapesti ipari tanuló, aki már 1967-ben, 15 éves korában sikertelen öngyilkosságot kísérelt meg, hétfőn a Nemzeti Múzeum kertjében ruháját leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta, ily módon öngyilkosságot kísérelt meg. Súlyos égési sebekkel szállították kórházba, állapota válságos.” (Népszabadság 1969. január 22.)[3]
Bauer Sándort január 22-én este hét órakor helyezték előzetes letartóztatásba a kórházi ágyán a következő indoklással: „A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a nevezett január 20-án 13.00 és 14.00 óra között a fővárosban, a Múzeumkertben magát benzinnel leöntötte, és felgyújtotta, hogy így önkényes tűzhalált haljon. Ezzel az volt a célja, hogy ily módon tiltakozzon a szovjet csapatok magyarországi tartózkodása ellen, illetve tiltakozásra másokat is felhívjon. Az eddigi meghallgatott tanúk vallomásából az is megállapítható, hogy a nevezett barátai és ismerősei körében a Magyarországon állomásozó szovjet csapatokra, továbbá a Magyar Szocialista Munkás Párt és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra gyalázó kijelentéseket tett. Ezt a felfogását széles körben terjesztette. Nevezett ügyében a fentiek szerint határoztam, mert szabadon hagyása esetén tartani lehetne attól, hogy az általa megkísérelt bűntettet végrehajtaná, vagy egészségi állapotában kárt tehetne, illetve szabadlábon hagyása a köznyugalmat zavarná. Továbbá alaposan tartani kell attól, hogy szabadlábon való hagyása esetén a még fel nem derített és ki nem hallgatott személyekkel összebeszélve a bűntett felderítését nehezítené.” Édesapjával íratták alá a jegyzőkönyvet.
Bauer Sándor életét nem tudták megmenteni, január 23-án, az angyalföldi Honvéd Kórházban elhunyt. (forrás: Wikipédia)