Nemzeti Gyásznapunk, az 1848/49-es Forradalom és Szabadságharc hőseiről történő megemlékezés.
Gyakran vagyunk hajlamosak, hogy csupán az Aradon kivégzett 13 honvéd tábornokról szóljon ez a nap. Pontosabban, nem is tizenhárom tábornokot végeztek ki, hanem „csak” 12-t, hiszen Lázár Vilmos ezredes volt. De aztán lehet, hogy mégis 13, de Lenkey János tábornokot- bár halálra ítélték,- nem végezték ki, mert időközben az aradi várbörtönben pszichés betegsége nagy mértékben kialakult, ezért kivégzésétől eltekintettek, majd nem sokkal később 1850-ben ebben a betegségében hunyt el.
Szóval 13 embert kivégeztek, illetve… Pesten gróf Batthyány Lajost ugyanezen a napon végezték ki.
No, de nézzük meg azokat a hősöket, akik nem csatatéren haltak meg, hanem a szabadságharcban történő szerepvállalásuk miatt. A fegyverletételt követően Európában nagy ellenkezést váltott ki, hogy a magyar tábornokokat kivégzik, és sokan személyesen is felléptek a bécsi kamarilla felé tiltakozásul. Haynaut ez mit sem érdekelte, és a miniszterelnök, Schwarzenberg szerint is :”a kegyelem jó dolog, de előtte egy kicsit akasztunk..”
Összességében mintegy 200 embert ért halál a szabadságharcban való ilyen-olyan közreműködésért „adminisztratív” módon, tehát nem az ellenséggel vívott harcokban. Ebben volt egy miniszterelnök, egy miniszter, kormánybiztos, honvédek, huszárok, nemzetőrök. 79-en ténylegesen is harcoltak, de voltak, akikre ezt „nem” lehetett rásütni. Voltak papok, teológusok, jegyzők, országgyűlési képviselők, földművesek, molnár, újságíró, szabó, egyszerű polgár…..
A közvetlenül a szabadságharc miatti kivégzések már augusztusban elkezdődtek, vagy még előbb!
1849 január 14-én végezték ki Belcze János nemzetőr századost, mert …nemzetőr volt;
1849 tavaszán, mert nem „jót” írt, felakasztották Drechler Kristóf újságírót Pozsonyban.
1849 januárjában a Nádor huszárezred szökevényei közül 23 huszárt lőttek főbe Grázban.
1849–ben Windischgrätz első halálos ítélete Süll Vitalise volt, aki a tiroli zászlóalj szervezője volt Pesten.
1849. január 31-én lőtték főbe Csömy Zsigmond Komárom megyei molnárt, mert a császári sereget szidalmazta.
1849. február 6-án lőtték agyon Slavszky Félix krakkói szabót, aki őfelségét gyalázta.
- március 14-én lőtték főbe Novák Tivadar császári hadnagyot, mert esküszegésre akarta rábírni társait.
1849. március 19-én főbe lőttek 5 soproni polgárt. - március 19-én Esztergomban főbe lőtték Förster Ferenc ottani polgárt.
- március 27-én kivégezték Boldini Jánost Pozsonyban „hamis toborzás” miatt.
- március 30-án ugyancsak Pozsonyban lőtték agyon Bartha Ferencet, a Bars megyei szabadcsapatok őrmesterét.
- április 27-én Sepsiszentgyörgyön akasztották fel Gaál Sándor őrnagy tiszti szolgáját és Várady József Kossuth-huszárt, valamint Bartalis József bibarcfalvi földbirtokost.
- május 10-én végezték ki Bécsben Melkó Ferenc kereskedőt „katonaság elcsábítása” miatt.
1849. május 24-én Petőcz Györgyöt, Pozsony megye másodalispánját végezték ki, mert önkénteseket élelmezett és toborzott. - június 5-én végeztette ki Haynau báró Pozsonyban Mednyánszky őrnagyot, Liptóvár parancsnokát és segédtisztjét, Gruber Fülöp hadnagyot.
- június 6-án ismét kivégeztek Grázban 6 huszárt.
- június 18-án felakasztották Pozsonyban Rázgha Pál csehországi születésű evangélikus lelkészt, mert Kossuth beszédét elmondta németül.
- július 29-én Kisszebenben akasztották fel Furhmann János mézeskalácsost.
- július 30-án Erősben Szélkó Róbert tisztiszolgát lőtték főbe „katonacsábítás” miatt, valamint másik helyszínen főbelőttek egy Wuititz nevű fiatal zsidó fiút, mert a császári katonákkal vitába szállt.
- július 31-én Marburgban egy szökevény huszárszázad összes altisztjét kivégezték, a huszárokat pedig megtizedelték. A kivégzettek összlétszámára nincs adat.
(és ezen a napon eltűnt örökre Petőfi Sándor is a fehéregyházi csatában)
- július hónapban lőtték főbe Gayer Nándor ügyvédet Pécsett.
- július 6-án újabb 6 szökevény huszárt lőttek agyon Grázban.
- július 12-én Pozsonyban főbe lőtték Montpart Antal csákhetényi plébánost és Szikszay József csákberényi református lelkészt.
- július 12-én Nagyigmándon is kivégezték az ottani katolikus és református papot, valamint Stift József Nyitra megyei bányatulajdonost.
- július 16-án Mészáros Dániel soproni lelkészt főbe lőtték Pozsonyban.
- július 17-én Vörösmarty József községi jegyzőt lőtték főbe Pécsett.
- július 23-án újabb három személyt lőttek főbe Pozsonyban, Bugyik József színművészt, Tóth József földművest és Trechsler városi jegyzőt.
- október 1-én Nimnicher János losonci születésű pék esett itt még áldozatul. Az eddigiekből is látszik, hogy a császáriak kezén lévő Pozsony a vérengzések egyik színhelye volt.
Pozsony után Pest következett.
- augusztus 14-én Pesten az Újépület udvarán lőtték főbe Gancs Pál, Havelka Ferenc, Hübner Lipót, Kuczka Mihály, Pavelka Ferenc, Uitz Mihály pesti polgárokat, valamint Varga Mihály székesfehérvári polgárt.
- augusztus 14-én ugyancsak itt végeztek ki minden kihallgatás és ítélet nélkül további három Pest megyei polgárt.
- augusztus 22-én Pesten lőtték főbe Mezey József szentpéteri jegyzőt.
- augusztus 28-án Kancsur András református papot lőtték főbe.
- augusztus 28-án Sweitzer József budai nyomdászt is főbelőtték.
- augusztus 30-án Fülöp György paksi születésű dunavecsei jegyzőt, „gerillafőnököt” végezték ki.
- szeptember 1-én Fekete Imre kóspallagi földművest lőtték agyon.
- szeptember 12-én Gábel Mátyás selmeci születésű bányamestert is kivégezték, mert „beigazoltatván, hogy januárban a népfölkelők közé állott: májusban gerilla bandát szervezett s azokat a császáriak ellen vezette, végre mert fegyvert és tiltott pénzt találtak nála.”
1849. augusztus 20-án, Temesváron végezték ki schwanenheimi lovag Hruby Gyula őrnagyot, mivel „fegyveres kézzel támogatta a magyar felkelést.”
- augusztus 24-én történt az első akasztás Aradon. Miután „Haynau elvétette a honvédtisztek kardjait, Ormay Norbert „daliás vadászezredes” berohant Haynauhoz és követelte a kardok visszaadását. Erre a feldühödött hóhér rögtön megparancsolta segédtisztjének, hogy Ormayt azonnal akasztassa fel az első fára, mert különben őt löveti főbe.” A parancsnak meg volt a foganatja. Ormay már nem élt, amikor nyakára tették a kötelet.
1849. augusztus 24-én „természetesen” Ormay segédtisztjét, a Borsod megyei Szathmáry János vadászszázadost is kivégezték. - augusztus 25-én Temesváron lőtték főbe Murmann Sámuel soproni származású őrnagyot.
1849. augusztus 27-án végezték ki az addig orosz szolgálatban lévő Rulikovszky Kázmér lengyel dzsidás kapitányt, mert egy sor lengyellel át akart állni a magyarokhoz.
És hát 1849. október 6-án kivégezték a 13 főparancsnokot Aradon, első felelős miniszterelnökünket Pesten.
1849.október 6-án azonban ugyanitt lőtték ugyancsak főbe Fekete Ferenc községi jegyzőt és Streit Miklós lippai plébánost lázító beszéd tartása miatt.
október 8-án itt akasztották fel
Gouzeszky János mezőhegyesi plébánost felségsértés és lázadás szításának vádjával.
- október 10-én minisztert végeztek ki. Felakasztották Csányi (Csány) Lászlót, a Szemere kormány közlekedésügyi miniszterét, Erdély teljhatalmú kormánybiztosát.
Csányi miniszterrel együtt itt akasztották fel Jeszenák János volt főispánt és kormánybiztost.
- október 12-én főbe lőtték Molnár István ügyvédet, mint „gerilla vezért”.
- október 14-én pedig az éj leple alatt, ítélet nélkül 20 polgárt (ügyvédeket, iparosokat és földművelőket) végeztek ki az osztrák martalócok.
- október 18-án, Kolozsváron akasztották fel Sándor László csíktapolcai nemzetőr századost és Tamás András, mádéfalvai nemzetőr alezredest.
- október 20-án akasztották fel Abancourt Károly századost, Giron Pétert, a német légió parancsnokát, herceg Woronieczky Micziszláv, galiciai lengyel ezredest.
- október 24-én a magyar gyilkolás Csernus Manóval folytatódott, ő Windischgrätz idején a kormány budai titkos megbízottja volt.
- október 24-én végezték ki báró Perényi Zsigmondot is, aki ugocsai főispán, koronaőr és a főrendi ház elnöke volt.
Valamint Perényivel halt mártírhalált a képviselőház jegyzője, Szacsvay Imre is. (aki jegyzőkönyvezte a trónfosztást)
- október 25-én végezték ki Aradon Kazinczy Lajos tábornokot. Ez már Haynau dühöngésének betetőzése volt.
- január 23-án Kőszegen akasztották fel: Bencze Farkas 19 éves mészárost és Koczó György szabót, valamint Bottos Mihály, Dudó György, Loncsák György, Raffay Ignác és Sántha János földműveseket a pákozdi csata után az elfogott horvátok és egy császári őrnagy megölése miatt.
- január 23-án Pesten három embert végeztek ki, Márkus János gyöngyöspatai születésű tanítót, sári jegyzőt, Pallik István érseki vadászt és Ocsky György Pest megyei földművest.
1850. január 30-án Kassán végezték ki Börcsök István honvédet, Zecmark vagy Zehnmark János morvaországi kereskedőt, Istók Imre lökösházi születésű volt szolgabírót.
1850. március 3-án, Aradon akasztották fel Hauck János bécsi születésű lapszerkesztőt, ezredest.
1850. július 4-én, Gyöngyösön akasztották fel Patoczky Gyula Gömör megyei birtokost.
1850. júliusában pedig Pesten akasztották fel Kolossy György ügyvédet (volt honvédtiszt) Lamberg meggyilkolásában való részvételéért. - március 3-án akasztották fel a Ferencvárosi Temetőben Noszlopy Gáspárt, volt teljhatalmú kormánybiztost, Jubál Károly ipariskolai tanárt Andrásffy Károly és Sárközy Albert ügyvédeket, Nagy Albert gerilla vezért. Noszlopy egyébként merényletet tervezett a Császár ellen 1851-ben)
A börtönökben a kínzások kegyetlenek voltak. May Károly alezredes, aki Komáromban szolgált Klapka mellett, úgy védte ki ezt, hogy szalmazsákjában felgyújtotta magát.
A Noszlopy-féle összeesküvés ürügyet szolgáltatott újabb kivégzésekre. 1853. szeptember 3-án Bécsben akasztották fel Pataki (Piringer) volt honvédtisztet, Pozsonyban pedig Gasparits Kiliet ferences barátot akasztották fel, mert a templomban kihirdette a függetlenségi nyilatkozatot.
1854. március 6-án, Marosvásárhelyen Gálffy Mihály, Horváth Károly és Török János teológiai tanárokat akasztották fel.
Hosszú a sor. Most azokról nem is szólok, akik életüket áldozták a magyarok függetlenségéért és harcokban lelték halálukat. És azokról sem, akik Világos után bújdokoltak, rejtőztek erdőkben, hegyekben, itt-ott. Rejtegették a zászlókat, egyéb ereklyéket, fegyvert, mert arra újra szükség lesz, akkor gyerünk!
Akiket így találtak meg szinte mindegyiküket azonnal, ott helyben végezték ki. És voltak, akik emigráltak, hogy majd, ha úgy hozza a sors, hazatérve folytatják a harcot.
A magyar emberek emlékében mindig hősök maradtak a szabadságharcosaink, és sok nép szimpátiáját is kivívták!
Emlékezzünk ezen a napon mindenkire, akiknek ismerjük a nevét, és azokra is, akik 176 év távlatából már feledésbe merültek, vagy sohasem őrizte meg nevüket a krónika!
(Készítette Dr. Diószegi Gábor.
A közzétett írásban felhasználásra került Dr. Nagy László, a Magyar Királyi Szent László Lovagrend rendi kormányzójának 2018-ban a „felvidek.ma.hu” honlapon közzétett tanulmányából több fontos részlet).