Régen, nagyon régen deák-nak hívták azokat az embereket, akik írástudók voltak, iskolát végeztek.
Erdély tartja a mondás, ha valami nagyon kilátástalan, akkor nem keseredni kell, hanem „Mi lenne veled, ha jönne a tatár? Légy te is Gábor deák!”
1658-ban (szeptember 6-a) a török időkben Moldva felől törtek be Erdély területére tatárok. Könnyű dolguk volt, hiszen a törökök rengeteg fiatalt, erős kezű embert vittek el janicsároknak….
Gyergyót, Topliczát és Ditrót is támadták a tatárok, fel is gyújtották. Csekély ellenállás volt, hiszen kevesen lakták a falvakat. Ekkor került elő Gábor deák, és kb. 300 embert vont maga köré. Őket vezetve támadtak rá, hazájukat védve a kb. 3000 tatárra. Ügyes cselekkel, elszántsággal végül is föléjük kerekedve győzték le őket. Többségüket lemészárolták, másik felük elmenekült.
Ma van az évfordulója ennek a hazafias tettnek, ami arra taníthat bennünket: nincs előre lefutott dolog, harcolni kell!
Örök tisztesség és kegyelet nekik! (forrás: Orbán Balázs: Székelyföld leírása)
